Charta der Deutschen Heimatvertriebenen vom 5. August 1950 (auf ungarisch)

Istennel és az emberiséggel szemben viselt felelősségük tudatában,

a keresztény-nyugati kultúrkörhöz való tartozásuk tudatában,

a németségük tudatában és felismerve az európai népek közös feladatait,

a hazájukból elűzöttek millióinak megválasztott képviselői alapos megfontolást és lelkiismeretvizsgálatot követően arra az elhatározásra jutottak, hogy a német nép és a világ nyilvánossága előtt ünnepélyes nyilatkozatot tesznek, meghatározva ebben mindazon kötelezettségeket és jogokat, amelyekre a hazájukból elűzött németek mint saját alaptörvényükre és egy szabad és egységes Európa létrehozásának elkerülhetetlen feltételére tekintenek.

Mi, a hazájukból elűzöttek, lemondunk a bosszúról és a megtorlásról. Elhatározásunk komoly és szent, emlékezve mindarra a végtelen szenvedésre, amit különösen az utóbbi évtized jelentett az emberiség számára.

Minden erőnkkel támogatni fogjuk mindazon folyamatok elindítását, amelyek egy olyan egységes Európa megteremtésére irányulnak, ahol a népek félelem és kényszer nélkül élhetnek.

Kemény és fáradhatatlan munkával veszünk részt Németország és Európa újjáépítésében.

Elveszítettük hazánkat. A hontalanok idegeneknek számítanak ezen a földön. Isten az embernek hazát adott, és ha erőszakkal veszik el tőle a hazáját, akkor azzal a lelkét ölik meg.

Ezt a sorsot mi átéltük és elszenvedtük. Ezért érezzük magunkat hivatottnak arra, hogy kérjük és követeljük az emberiség hazához való alapjogának elismerését és megvalósítását, amelyet Isten biztosított számunkra.

Ám amíg ez a jogunk nem teljesül, addig sem akarunk tétlenségre kárhoztatva félreállni, hanem szeretnénk népünk minden tagjával a megértő és testvéri együttélés új és letisztult formáit kialakítani és ennek megfelelően dolgozni.

Ezért most is, mint ahogyan korábban, kérjük és követeljük a következőket:

Azonos szintű állampolgári jog, nem csak a törvények szintjén, hanem a mindennapok valóságában is.

Az utolsó háború terheinek igazságos és bölcs szétosztása az egész német népre és ennek az alapelvnek a tisztességes megvalósítása.

A hazájukból elűzöttek szaktudásának az átgondolt és átfogó bevonása a német nép életébe.

A hazájukból elűzött német emberek tevékeny bekapcsolása Európa újjáépítésébe.

 

A világ népei érezzék közös felelősségüket a hazájukból elűzöttek sorsában, akiket ezen időszak szenvedései leginkább érintettek.

A népek keresztényi kötelességeik és saját lelkiismeretük szerint cselekedjenek.

A népek ismerjék fel, hogy a hazájukból elűzött németek és minden menekült sorsa egy olyan világméretű probléma, aminek a megoldása az erkölcsi felelősség legmagasabb fokát és elkötelezett, hatalmas teljesítményt követel meg.

Felkérjük a jóakaratú népeket és embereket, munkálkodjanak azon, hogy mindannyian megtaláljuk a bűnösségből, szerencsétlenségből, szenvedésből, szegénységből és nyomorból egy jobb jövőbe vezető utat.

 

Stuttgart, 1950. augusztus 5.